Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY BŰN AMI MEGBOCSÁJTHATATLAN...

 

 

Egy lélek földre születését a következõ fontosabb lépések elõzik meg: tervezés, különbözõ döntések meghozatala, valamint megállapodások megkötése más lelkekkel. Mindez annak érdekében történik, hogy a fejlõdést célul kitûzõ lélek elõkészítse az életfeladatának elvégzéséhez szükséges feltételeket. A magyar nyelvben szokás a gyermekvállalás kifejezést használni, talán nem is sejtvén a benne rejlõ karmikus értelmet. A leszületendõ gyermekkel kapcsolatban ugyanis a szülõk - egy megállapodás értelmében - csupán a vállaló, nem pedig a döntõ szerepet kapják. A döntés ugyanis mindig a leszületendõ gyermeké, õ dönti el, hogy mikor, hová és milyen szülõkhöz születik le. A szülõk ezt vagy vállalják vagy nem. Itt azonban különbözõ esetek fordulhanak elõ, melyek között a legjellemzõbbek az alábbiak: 

user_9692143_1287064388971.jpg

 

1. A szülõk vállalnának gyermeket, de nincs lélek, amelyik hozzájuk akarna leszületni. Ez nagyon elgondolkodtató, hiszen rengeteg lélek várakozik leszületésre, és ha egy párnak minden igyekezet ellenére nincs gyermeke, akkor ott érdemes elgondolkodni, hogy vajon miben nem érettek még ahhoz, hogy a sok-sok leszületendõ lélek közül legalább egy õket válassza. 

 

2. A szülõk voltaképpen nem szeretnének (még) gyermeket, de az mégis "besikerül". Ez egy olyan eset, amikor valójában a szülõk vállalják a gyermeket, csak - földi okok miatt - még nem tartják azt idõszerûnek. Mivel az elvi vállalás megvan, innentõl kezdve már a lélek fogja eldönteni, hogy alkalmas-e az idõpont a leszületésre vagy nem. Ha úgy dönt, hogy igen, akkor áll elõ ez az eset. Ha a gyermek megszületik, akkor karmikusan minden rendben van, ám ha a szülõk a magzatelhajtás mellett döntenek, akkor az egyik legsúlyosabb karmikus bûnt követik el: megakadályozzák, hogy a lélek a számára lakalmas módon földi pályára állhasson. 

 

3. A szülõk semmiképpen sem szeretnének gyermeket, de az mégis "besikerül". Ez egy olyan eset, amikor a szülõk elvileg (karmikusan) vállalnák a gyermeket, csak - földi okok miatt - nem tartják kivitelezhetõnek. Ha a gyermek mégis megszületik, akkor karmikusan minden rendben van, ám ha a szülõk itt is a magzatelhajtás mellett döntenek, akkor az egyik legsúlyosabb karmikus bûnt követik el õk is. 

A magzatelhajtás karmikusan a lehetõ legsúlyosabb bûnök egyike, ezzel szemben egy gyilkosság karmikus értelemben nem kezelendõ súlyosabb véteknek, mintha mondjuk gondolatban kívánnánk valaki halálát. A megfogant magzatot a lélek azonnal birtokba veszi, de még nem tulajdonolja. Tulajdonképpen olyan ez mint egy épülõfélben lévõ ház, amibe a leendõ tulajdonos idõnként ellátogat, nézegeti, tervezget vele kapcsolatban stb. Erre jön egy buldózer, ami a földdel teszi egyenlõvé az épülõ házat, és ezzel egyidejûleg a beköltözõ lelket is ellehetetleníti: nem lesz ház, nem lesz amibe a tervek szerint beköltözhetne. A lélek azonban nem adja fel olyan könnyen, tesz még újabb kísérleteket a leszületésre, majd - ha más megoldás nincs - akkor kerülõ úton, de másképp szervezi meg a karmikus kapcsolatot a kiválasztott szülõvel vagy szülõkkel. Nagyon érdekes egyébként, hogy ilyen esetben a tényleges szülõk valójában egyfajta missziót vállalnak magukra, azaz közvetítenek és segítenek a leszületendõ léleknek. S hogy mindez hogyan történhet, azt majd a folytatásban elmondom, minthogy azt is, hogy lehet az itt említett súlyos karmikus bûnt jóvá tenni.

 

A magzatelhajtásról még egyszer gift-from-god.jpg

 

A súlyosabb karmikus vétkek egyike, a magzatelhajtás, az abortusz. A szülõk ilyenkor ahelyett, hogy örülnének annak, hogy egy leszületni vágyó lélek õket választotta, ezt a döntést semmibe véve, a választást a lehetõ legdurvábban elutasítják. A léleknek ezt tudomásul kell vennie, ám arról valószínûleg nem fog egykönnyen lemondani, hogy késõbb újra megkísérelje a leszületést. Már csak azért sem, mert egy lélek nem igazán téved abban, hogy ki(ke)t válasszon szülõnek egy tervezett földi életre. Ezért késõbb tesz még kísérletet a leszületésre, ami sok esetben sikerrel is jár. Ha másodszor sem sikerül, mert esetleg egy újabb abortusz húzza keresztül a számítását, akkor a lélek gyakran úgy dönt, hogy közvetítõ révén egy másik karmikus kapcsolati láncon kerül kapcsolatba a választott szülõkkel. Ennek több változata is lehetséges.

 

 1. Leányanyát választ, aki megszüli, de nem vállalja fel a gyermeknevelést. 

 

2. Rossz körülmények között élõ szülõket választ, akik rögtön vagy késõbb megválnak a gyermektõl. 

 

3. Egy közeli, rokoni kapcsolatban levõ házaspárhoz születik le. 

 

4. Ez a lélek egy másik házaspárhoz születik le, késõbb egy másik lélek leszületik az eredeti szülõkhöz, majd e két gyermek felnõttként kapcsolatba kerül és születik egy gyermekük. 

 

5.Olyan szülõket választ, akik közül az egyik késõbb kapcsolatba kerül az eredeti anyával (apával) és ebbõl a kapcsolatból születik egy másik gyerek. Az elsõ két esetben a gyermek örökbefogadás útján kerül vissza az általa választott szülõkhöz. Ez olyan körülmények között valósul meg, hogy az abortusz(ok) után/következtében az anya a fogamzóképességét is elveszíti, s amikor végre szeretnének gyermeket, az nem jön. Ha a házaspár valóban a gyermeket szereti, nem pedig ún. saját gyermeket akarnak, akkor az örökbefogadás számukra nem kérdés. A harmadik esetben (fogamzás többnyire itt sem tud létrejönni) sokszor az történik, hogy a rokoni családot valamilyen tragédia éri, így a gyermeket az "eredeti" szülõk nevelik tovább. A negyedik és az ötödik esetben a fogamzóképesség nem vész el, sõt, leszületik egy másik lélek, aki segít létrehozni a megbonthatatlan karmikus köteléket (az 5. esetet tárgyalja egyébként a Természetesen nemcsak ez az öt eset lehetséges, hiszen a lelkek rendkívül találékonyak. Ezért amikor olyan estekkel találkozunk, amikor a sors váratlan fordulatok révén szoros kapcsolatba hoz gyermekeket felnõttekkel, ahol aztán szülõ/nevelõ-gyermek viszony alakul ki, akkor annak hátterén érdemes elgondolkodni. 

 

A jóvátétel :123315173706c4rc.jpg

 

Ami megtörtént az visszavonhatatlan és tulajdonképpen törvényszerû. Még akkor is, ha karmikusan véteknek minõsül és karmaedényünk tartalmát növeli. Leszülettünk, és ez egyben azt is jelenti, hogy nem vagyunk tökéletesek, tehát képtelenek vagyunk mindent és mindig úgy tenni, ahogyan arra késõbb esetleg már mi magunk is rádöbbenünk. Ha megtörtént az abortusz, és ennek ténye nyomasztólag hat ránk, akkor az elsõ lépés az, hogy ne hibáztassuk emiatt önmagunkat. Utólag ne ítélkezzünk magunk felett, hiszen akkor és ott nem voltunk abban a helyzetben, hogy másként cselekedjünk. Fogadjuk el az akkori önmagunkat, tudván ezzel együtt azt, hogy ma valószínûleg másképpen tennénk. Másképpen, de ma már sokkal több tapasztalat áll mögöttünk, többet tudunk a világról és önmagunkról. A másik dolog, amit ilyenkor tehetünk, hogy õszinte elfogadással gondoljunk arra a lélekre, akinek akkor megakadályoztuk a leszületését. Értsük meg õt, hogy akkor velünk szemben olyan "akaratos" volt, hogy éppen minket választott, pedig tudhatta volna, hogy nem alkalmas a helyzet. Elfogadjuk és nem neheztelünk rá, már csak azért sem, mert azt sem tudhatjuk, hogy éppen hol van most, milyen a kapcsolatunk vele, vagy éppen mikor jelenik meg az életünkben. (Ha például a gyermekünk udvarol egy lánynak, akkor sohasem lehetünk abban biztosak, hogy nem éppen ez a lélek tér vissza hozzánk. Fogadjuk tehát õt el, és ne földi szemmel kritizáljuk, ahogyan a szülõ - persze meggyõzõdésbõl és jó szándékból - ellenzi gyermeke egy-egy kapcsolatát.) Ha e kettõt megtettük, igazából mást nagyon nem is kell tennünk ennek kapcsán. A sorsunkhoz való viszonyulásunkkal persze egyéb területeken is mûködtetjük a karmaedényünket, így egy-egy karmikus vétek okozta szintnövekedést sok más karmikus jócselekedet révén kompenzálhatunk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.